2003. szeptember 8-án a Recording Industry Association of America (RIAA) példátlan lépést tett: 261 embert perelt be online fájlmegosztás miatt. Az akció célja az volt, hogy visszaszorítsák az internetes zeneletöltést, ám ehelyett hatalmas közfelháborodást váltott ki, és sokak szemében a zeneipar hitelességét ásta alá. Az ügyek közül a legismertebbé az vált, amikor a vádlott egy 12 éves new yorki kislány, Brianna LaHara volt, aki az iskolából hazatérve egyszerűen csak zenét akart hallgatni.

A fájlmegosztás hőskora és a kiadók félelmei

A 2000-es évek elején a peer-to-peer (P2P) hálózatok – mint például a Napster, a Kazaa vagy a LimeWire – lehetővé tették, hogy bárki ingyen zenéhez jusson. A felhasználók közvetlenül egymástól töltöttek le fájlokat, így egy hatalmas, decentralizált zenei könyvtár jött létre az interneten.

Ez a folyamat azonban alapjaiban rengette meg a hagyományos zenei ipart. A CD-eladások drámaian visszaestek, és a nagy kiadók attól tartottak, hogy a digitális másolatok elterjedése a bevételeik összeomlásához vezet. A RIAA ezért agresszív jogi lépéseket tett, hogy visszaszorítsa a kalózkodást.

A per abszurditása miatt óriási médiafigyelmet kapott. Sokan felháborodtak azon, hogy a zeneipar egy gyereket büntet, miközben a valódi kalózhálózatok sokkal nagyobb kárt okoztak. Bár LaHara anyja végül gyorsan megegyezett a kiadókkal és 2000 dollárban rendezték az ügyet, az eset szimbolikus üggyé vált, és a közvélemény jelentős részét a kiadók ellen fordította.

Több tízezer per és a közfelháborodás

A RIAA a következő években sem állt le: összesen legalább 30 000 ember ellen indított pert, abban bízva, hogy a példastatuálás visszatartó erővel bír majd. A stratégia azonban visszafelé sült el. Az emberek egyre inkább ellenségesen viszonyultak a nagy kiadókhoz, és sokan a zenekedvelők kriminalizálását látták az akcióban.

Ahelyett, hogy a pereskedés csökkentette volna a fájlmegosztást, a technológia fejlődése újabb és újabb lehetőségeket kínált az ingyenes zene terjesztésére. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb igény mutatkozott a legális digitális zenei szolgáltatásokra.

A pereskedés következménye és az új korszak kezdete

Az ügyek hatására a zeneipar kénytelen volt új üzleti modelleket keresni. Az Apple iTunes áruházának 2003-as indulása, majd a Spotify 2008-as megjelenése megmutatta, hogy a fogyasztók hajlandók fizetni a zenéért, ha kényelmes és megfizethető módon férhetnek hozzá.

A RIAA perei ugyan rövid távon félelmet keltettek, de hosszú távon inkább felgyorsították az iparág átalakulását, amely végül a streaming-szolgáltatásokban találta meg a fenntartható üzleti modellt.

Érdekesség a közvélemény reakciójáról

A Brianna LaHara elleni per után több amerikai újság karikatúrákban ábrázolta a RIAA-t, mint „óriást, amely gyerekekkel harcol”. Ez a szimbolika sokat elárul arról, mennyire szerencsétlen lépésnek bizonyult a stratégia: az emberek szemében a kiadók nem a művészek védelmezői, hanem könyörtelen cégek lettek, akik saját fogyasztóik ellen fordultak.