1911. június 15-én New York államban bejegyezték a Computing–Tabulating–Recording Company-t (C-T-R), amely három cég összeolvadásából jött létre: a Computing Scale Co. of America, a Tabulating Machine Co., valamint az International Time Recording Co. egyesítésével. Ez a konszolidáció képezte a későbbi IBM (International Business Machines) alapját, amely nevet 1924-ben vette fel a vállalat, felismerve a nemzetközi üzleti gépek iránti növekvő igényt és saját technológiai szerepét a modern iparban. A C-T-R megalapítása után Thomas J. Watson vette át az irányítást 1914-ben, és vezetésével a vállalat dinamikus fejlődésnek indult. Watson nevezte át az új vállalatot International Business Machines-re, ezzel jelezve, hogy a cég nem csupán amerikai piaci szereplő, hanem globális technológiai vezető szerepre törekszik. Az IBM névváltása nemcsak marketinglépés volt: a vállalat akkoriban már egyre inkább olyan gépeket gyártott, amelyek vállalati szintű adatfeldolgozásra, számvitelre és statisztikai elemzésre voltak képesek – ezek jelentették a modern számítástechnika előszobáját. Bár az új név nem hangzott különösebben izgalmasnak, az IBM hamarosan a világ egyik legnagyobb és legbefolyásosabb technológiai vállalatává vált. A cég eredetileg 1911-ben alakult meg több kisebb vállalat összeolvadásából, amelyek lyukkártyás adatfeldolgozó gépeket, mérlegeket és egyéb üzleti eszközöket gyártottak. Az új név, az IBM, az üzleti megoldások és a nemzetközi terjeszkedés iránti ambíciót tükrözte.
- A Tabulating Machine Company Herman Hollerith találmányain alapult, aki 1890-ben az Egyesült Államok népszámlálásához fejlesztett ki lyukkártyás adatfeldolgozó gépeket. Ezek előfutárai voltak a későbbi számítógépes rendszereknek.
- Az International Time Recording Company elsősorban időnyilvántartó berendezéseket gyártott, amelyeket gyárak és irodák alkalmaztak a munkaidő mérésére.
- A Computing Scale Company pedig mérlegeket és pénztárgépeket kínált.
Az IBM sikertörténete
A vállalat a 20. század során folyamatosan új innovációkat vezetett be:
- 1930-as évek – Az első elektromechanikus számológépek
- 1950-es évek – Az első modern nagyszámítógépek (IBM 701)
- 1960-as évek – Az IBM System/360 sorozat, amely szabvánnyá vált az üzleti számítástechnikában
- 1981 – Az IBM PC megjelenése, amely elindította a személyi számítógépek forradalmát
Az előzmények
Herman Hollerith 1889. január 8-án kapott amerikai szabadalmat forradalmi találmányára, a lyukkártyás számológépre. A készülék lyukkártyák segítségével gyorsította fel az adatfeldolgozást, és kulcsszerepet játszott az 1890-es amerikai népszámlálás során, drámai módon csökkentve a feldolgozási időt. Hollerith újítása egy új dimenziót jelentett az automatizált adatfeldolgozás történetében. A lyukkártyás rendszereket a következő évtizedekben világszerte alkalmazták üzleti, kormányzati és tudományos területeken.
Az Egyesült Államok 1880-as népszámlálásán 55 millió ember adatait gyűjtötték össze. Az adatokat 500 ember összesítette 36 szempont szerint 7 éven keresztül. Herman Hollerith (1860-1929) német származású amerikai statisztikus ennek láttán találta ki, hogy a Jacquard deszkalapjaihoz hasonló perforált kártyákat adatfeldolgozásra is lehet használni. Egy kártyára egy ember adatait lyukasztotta. Maga a lyukasztás kézi munkával történt.
Az adatok feldolgozására olyan rendszert használt, ahol a lyukkártyák elektromos érintkezők között mentek át. Ahol a kártyán lyuk volt, az áramkör bezárult. Így a lyukakat meg lehetett számolni. Miután készülékére 1889-ben szabadalmat kapott, ezzel dolgozta fel az USA 1890-es népszámlálási adatait — mindössze négy hét alatt. Mivel Mr. Hollerith elektromos osztályozó rendszere segítségével könnyű volt a számolás, bizonyos kérdéseket most tehettünk föl először. Ilyenek például:
- A született gyerekek száma.
- Az élő gyerekek száma.
- Az angolul beszélő családok száma.
Az elektromos rendszerező gép lehetővé tette, hogy a jegyzékekből minden információt összegyűjtsünk, akármilyen módon szerepelnek is bennük.
Hollerith a szóban forgó kártyákat 6 5/8-szor 3 1/4 hüvelykesre tervezte (körülbelül 17x8 cm). Azért kellett ezt a méretet választania, mert a Szövetségi Nyomdában ekkor ilyen méretűnek gyártották az akkori egy dolláros pénzjegyeket. Érdekes, hogy a lyukkártyák ekkorák is maradtak egészen az elavulásukig.
Hét évvel később, 1896-ban, Hollerith megalapította a Tabulating Machine Company nevű vállalatot, hogy kereskedelmi forgalomba hozza találmányát. Az adatfeldolgozó eszközök iránti kereslet folyamatosan nőtt, és 1911-ben a cég három másik vállalattal egyesült, megalapítva a Computing-Tabulating-Recording Company (CTR) vállalatot. 1924-ben a CTR átnevezte magát International Business Machines Corporation (IBM) névre, amely a 20. század egyik legbefolyásosabb és legismertebb technológiai óriásává vált. Hollerith találmánya tehát nemcsak a modern adatfeldolgozási rendszerek alapjait teremtette meg, hanem közvetve az IBM legendás történetének kezdete is volt.
A lyukkártyák uralma egészen az 1970-es évekig tartott, amikor az elektronikus adatfeldolgozás már teljesen átvette a helyüket. Mégis, a modern számítástechnika olyan fogalmai, mint az adatszerkezetek, sorozatok kezelése és a gépi olvasás mind a lyukkártyás rendszerek örökségét hordozzák.
