Az olvasónak vannak pénzügyei. Fizetése érkezik, számlák mennek, a hónap valahogy mindig véget ér. Van megtakarítása is – legalábbis szeret így gondolni rá. A pénz ott van a számlán, látható, megnyugtató. Nem csinál semmit, de nem is tűnik el. Ez már önmagában sikernek számít. Legalábbis megszoktuk, hogy annak számítson.

A pénz közben csendben veszít az értékéből, de erről nem szeretünk beszélni. Nem fáj. Nem azonnal. Olyan, mint a rossz testtartás: évekig elvan az ember, aztán egyszer csak csodálkozik, hogy miért fáj minden.