A Linux 7.0 kernel nemcsak a memóriakezelés területén hoz előrelépést, hanem a fájlrendszerek világában is komoly újdonságokat kínál. Az XFS fájlrendszer fejlesztései különösen figyelemre méltók, mivel olyan autonóm önjavító képességekkel bővül, amelyek eddig leginkább csak kézi beavatkozással vagy offline eszközökkel voltak elérhetők. Ezek az újítások várhatóan már idén tavasszal megjelennek olyan disztribúciókban, mint a Fedora 44 és az Ubuntu 26.04 LTS. A cél egy megbízhatóbb, kevesebb emberi felügyeletet igénylő fájlrendszer működés.

A Linux 7.0 egyik legnagyobb XFS-újdonsága az autonóm önjavítás (autonomous self-healing) bevezetése. A fejlesztést Darrick Wong írta le részletesen a kernelbe bekerült javításcsomagban. Az új mechanizmus lényege, hogy a fájlrendszer állapotával kapcsolatos eseményekről valós időben értesíti a felhasználói térben futó programokat. Ez egy névtelen fájlleíró (anonymous file descriptor) segítségével történik, amelyből a felhasználói tér képes kiolvasni az eseményeket.

A kernel különböző pontjaira – többek között az XFS és az iomap rétegeibe – beépített figyelőhorgok rögzítik a metaadat-hibákat, a fájl I/O hibákat, valamint a fájlrendszer állapotában bekövetkező jelentős változásokat, például a lecsatolást vagy a kényszerített leállítást. Amikor ilyen esemény történik, a kernel egy eseményobjektumot sorba állít, amelyet a jogosultsággal rendelkező felhasználói programok feldolgozhatnak. A hozzáféréshez rendszergazdai jogosultság (CAP_SYS_ADMIN) szükséges, és a kernel védelmet is beépít a túlzott erőforrás-használat ellen az események késleltetésének korlátozásával.

A felhasználói térben mindehhez egy új démonprogram társul, amely automatikusan kiolvassa ezeket az eseményeket, és javítási műveleteket indít el emberi beavatkozás nélkül. A szolgáltatást a systemd kezeli, és fontos tervezési elv volt, hogy a démon ne akadályozza a fájlrendszer lecsatolását, kivéve, ha éppen aktív javítás zajlik. Az automatikus indítást egy fanotify-alapú indítószolgáltatás végzi, így a mechanizmus teljesen integrálódik a modern Linux rendszerindítási és eseménykezelési modellbe.

Ez az XFS-fejlesztés a kernelben nemrég megjelent, általános fájlrendszer-hibaértesítési infrastruktúrára épül, amely a „fserror” (filesystem error reporting) nevet viseli. Ennek köszönhetően az XFS önjavító mechanizmusa nem elszigetelt megoldás, hanem egy hosszabb távon más fájlrendszerek által is hasznosítható alapra támaszkodik.

A megbízhatóság mellett a teljesítmény is kiemelt figyelmet kapott. Az XFS egyik régóta használt funkciója az úgynevezett parent pointer, amely a fájl kiterjesztett attribútumaiban (extended attributes) tárolja a szülőkönyvtárra és a fájlnévre vonatkozó visszamutató információkat. Ezek kulcsfontosságúak az online fájlrendszer-ellenőrzés (online fsck) és hasonló karbantartási műveletek során, ugyanakkor eddig jelentős teljesítményköltséggel jártak.

A Linux 7.0-ban végrehajtott optimalizációk hatására a parent pointerek kezelése jelentősen gyorsabb lett, különösen nagy fájlszám esetén. Korábban több tízmillió üres fájl létrehozásánál a rendszeridő akár 28 százalékkal is megnőtt, míg a pointerek eltávolítása ennél is rosszabb, 56 százalékos lassulást okozott. Az új segédfüggvényekkel, amelyek először közvetlen „shortform” frissítést próbálnak végrehajtani, és csak szükség esetén térnek át a bonyolultabb attribútum-kezelési mechanizmusokra, ez a többletterhelés drasztikusan csökkent. Az eredmény kevesebb CPU-idő és kisebb falióra-szerinti késleltetés fájlműveletek során.

Az XFS-be bekerült változtatások sora itt még nem ér véget. A Linux 7.0 további fejlesztéseket hoz a naplózó alrendszerben (journaling), átfogóbb kódrefaktorálást, valamint számos hibajavítást is. Ezek együtt egy stabilabb, gyorsabb és intelligensebb fájlrendszert eredményeznek, amely különösen vonzó lehet szervereken, nagy teljesítményű munkaállomásokon és felhős környezetekben.