Ez az oldal a közösségért készül. 
Kövess minket máshol is: 
Ha hasznosnak találod, és szeretnéd, hogy folytatódjon, támogasd a munkát 
A Linux 7.0 ugyan csak számozási okokból új főverzió, mégis komoly szimbolikus jelentőséggel bír: a fejlesztők hivatalosan is lezártnak tekintik a Rust kernelbeli „kísérletét”. A döntés egyértelmű üzenet az iparág felé, hogy a Rust nem átmeneti próbálkozás, hanem a Linux kernel hosszú távú része. A változás a 7.0-s merge window során érkezett meg, Miguel Ojeda vezetésével. A Rust jelenléte már ma is kézzelfogható: disztribúciók, éles rendszerek és Android-eszközök milliói használják.
A Linux 7.0 és a Rust státuszának megváltozása
Bár a Linux 7.0 elnevezése elsősorban Linus Torvalds verziószámozási preferenciáit tükrözi, a mostani fejlesztési ciklus egy fontos, szimbolikus lépést is hozott. Az éjszaka folyamán bekerült egy olyan módosítás a kernelbe, amely formálisan lezárja a „Rust kísérletet” (Rust experiment), és kimondja: a Rust a Linux kernelben marad.
A kérdés már tavaly decemberben is napirenden volt, amikor először felmerült, hogy a Rust kernelbeli bevezetése elérte azt az érettségi szintet, ahol már nem tekinthető kísérletnek. Azóta több bizonyíték is alátámasztotta ezt az álláspontot: Rust-alapú kódrészek futnak éles környezetekben, egyes Linux disztribúciók már szállítanak Rustot tartalmazó kernelt, valamint Android-eszközök milliói használnak Rusttal írt kernelkomponenseket.
Miguel Ojeda üzenete a közösségnek
Miguel Ojeda, a Rust for Linux projekt vezetője a módosításhoz fűzött megjegyzésében egyértelműen fogalmazott:
„A kísérlet véget ért, azaz a Rust marad. Remélem, ez a kernel elköteleződését jelzi a vállalatok és más szervezetek felé, hogy többet fektessenek bele – például időt biztosítsanak kernel fejlesztőiknek a Rust elsajátítására. Köszönöm annak a sok kernelkarbantartónak a támogatását és türelmét, akik az évek során segítették a projektet, valamint mindazon fejlesztőknek – akár a kernelben, akár más projektekben –, akik ezt lehetővé tették. Az eredeti pull requestben 173 név szerepelt a köszönetnyilvánításban, mostanra ez a lista jóval hosszabb lenne, így nem is próbálom összeállítani. Még egyszer: köszönöm mindenkinek.”
Technikai részletek: apró, de fontos finomítások
A „kísérlet lezárását” kimondó módosítás a mai Rust pull request részeként került be a kernelbe. A dokumentáció frissítésén túl technikai újdonságokat is hozott: megjelent a __rust_helper annotáció, amely a Rust kernelkód és a kernel LTO (Link Time Optimization) együttes használatát hivatott javítani.
Emellett több kisebb fejlesztés és finomítás is érkezett a Rust kernelhez tartozó crate-ekben, bár ezek nem tekinthetők látványos, nagy horderejű változtatásoknak. Összességében azonban jól mutatják, hogy a Rust támogatása nem stagnál, hanem folyamatosan csiszolják és integrálják a kernel meglévő infrastruktúrájába.
A Linux 7.0 tehát nem csupán egy új verziószám, hanem mérföldkő is: a Rust hivatalosan is kilépett a „kísérleti” státuszból. Ez a lépés megerősíti a kernel fejlesztőinek hosszú távú szándékát, és világos jelzést küld a fejlesztőknek és vállalatoknak egyaránt: érdemes Rustban gondolkodni a Linux kernel jövőjében.
Hozzászólások
És egy ember fogja
Beküldte Leber.Karoly -
Értékelés:
És egy ember fogja karbantartani a kódot vagy besegít az AI-is, mint a m$-nál.
És egy ember fogja
Beküldte kami911 -
Értékelés:
A Linux kernel fejlesztésének felügyelete szigorúan hierarchikus, mégis nyílt rendszerben zajlik, ahol a döntési jogkörök világosan elkülönülnek, és minden szinthez konkrét, név szerint ismert felelősök tartoznak.
A hierarchia csúcsán Linus Torvalds áll, aki a Linux kernel megalkotójaként ma is a projekt fő karbantartója. Minden jelentősebb változtatás, új funkció és kiadás végső jóváhagyása az ő kezében van. Linus nem egyesével vizsgálja át a teljes kódot, hanem a megbízható alrendszer-karbantartóktól érkező, már többszörösen ellenőrzött módosításokat fogadja be. Ő határozza meg a fejlesztési ciklusok ritmusát, a merge window időszakát, valamint azt is, hogy egy adott fejlesztési irány összhangban van-e a kernel hosszú távú céljaival.
A fő karbantartó alatt helyezkednek el az alrendszer-karbantartók (subsystem maintainers), akik a kernel egy-egy nagyobb részéért teljes szakmai felelősséget viselnek. A stabil kernelágak felügyeletét például Greg Kroah-Hartman látja el, aki az LTS (Long Term Support) kiadások karbantartásáért, a biztonsági javítások visszaportolásáért és a regressziók kiszűréséért felel. Az ő munkája biztosítja, hogy a vállalati és hosszú távon támogatott rendszerek évekig megbízhatóan működjenek.
A fájlrendszerek területén több meghatározó személy is dolgozik. Az ext4 fejlesztésében és felügyeletében hosszú ideig kulcsszerepet játszott Theodore Ts’o, aki a Linux egyik legelismertebb fájlrendszer-szakértője. A Btrfs alrendszer karbantartásában Chris Mason neve emelkedik ki, aki a modern, snapshot- és RAID-képes fájlrendszer eredeti tervezője. Az XFS esetében Dave Chinner a vezető karbantartó, aki az évtizedek óta nagyvállalati környezetekben használt fájlrendszer stabilitásáért felel.
A hardveres alrendszerek szintén saját felügyelőkkel rendelkeznek. A grafikus stack és a DRM alrendszer egyik legismertebb karbantartója Daniel Vetter, aki különösen az Intel GPU-k Linux-támogatásában végzett meghatározó munkát. A hálózati alrendszer fejlesztését hosszú időn át David S. Miller irányította, akinek neve összeforrt a Linux hálózati stack teljesítményével és stabilitásával. Az USB alrendszer karbantartásában szintén Greg Kroah-Hartman játszik központi szerepet, ami jól mutatja, hogy egyes kulcsszereplők több kritikus területért is felelősek.
Az architektúra-specifikus kódok – például az x86, ARM vagy RISC-V támogatás – szintén külön karbantartókhoz tartoznak. Az x86 platform fejlesztésében Thomas Gleixner és Ingo Molnár neve kiemelkedő, különösen az időzítés, megszakításkezelés és párhuzamosság területén. Az ARM ökoszisztéma kerneloldali fejlődését többek között Russell King munkássága határozta meg.
Ez a rendszer biztosítja, hogy a Linux kernel fejlesztése nem kaotikus közösségi munka, hanem felelősségi körökre bontott, szakmailag ellenőrzött folyamat. Minden alrendszernek van gazdája, minden döntés visszavezethető egy konkrét személyhez, miközben a fejlesztés továbbra is nyílt, átlátható és bárki számára hozzáférhető marad.