A The Curious Case of XLibre Xserver – A nyílt forráskódú világ tükre
A XLibre története nemcsak egy technikai kísérlet, hanem éles látlelet arról, hogyan keveredik a nyílt forráskódú közösségben a politika, a presztízs és a fejlesztői szabadság.
Egy új X11? Vagy csak a múlt kísértete?
Az XLibre Xserver a jól ismert Xorg kiszolgáló forkolása. Az indok egyszerű: mivel az Xorg gyakorlatilag nem karbantartott többé, egy új projekt célja, hogy életben tartsa az X11-et. A kezdeményezést Enrico Weigelt vezeti, akit viszont a közösség jelentős része ellentmondásos személyiségnek tart. Ez már önmagában is megosztja a nyílt forráskódú világot.
Pedig a cél nem tűnik elvetéltnek:
- Tovább élő X11 támogatás azoknak, akik nem akarnak (vagy nem tudnak) Wayland-re váltani
- Biztonsági és architekturális fejlesztések, például az új Xnamespace izolációs réteg
- Modern Xnest támogatás libxcb-re építve
❌ A Fedora eset: politikai támadások és közösségi nyomás
A Fedora fejlesztője, Kevin Kofler javasolta az XLibre bevezetését a Fedora 43-ba. Egy nap alatt visszavonta a javaslatot, miután a közösség szinte egyhangúan elutasította.
„Nem lenne hiteles, ha úgy próbálnék átverni egy javaslatot, amit a közösség ennyire elutasít.” – mondta Kofler
A hozzászólások többsége nem technikai kifogásokat tartalmazott, hanem a fejlesztő személyét támadta, múltbeli Red Hat-ellenes kijelentései miatt.
Tényleg a technológiáról szól?
Ez a helyzet rávilágít egy mélyebb problémára a nyílt forráskódú világban: valóban a technikai érdemek számítanak, vagy inkább a „politikailag elfogadható” fejlesztő személye?
Weigelt valóban tett sértő kijelentéseket, és konspirációs elméletekkel is kacérkodott. Ugyanakkor az, hogy emiatt automatikusan elutasítanak egy technikailag életképes projektet, sokak szerint ellentmond a Linux és a FOSS filozófiájának.
Wayland mint „egyeduralkodó”?
A nagy disztribúciók, főként a Red Hat és a hozzá kötődő Fedora, egyértelműen a Wayland felé tolják a fejlesztést. Ez önmagában nem gond – a Wayland modernebb, biztonságosabb, de még ma sem tökéletes:
- NVIDIA támogatás csak nemrég lett „elfogadható”
- Több monitoros konfigurációknál, régi hardverekkel még mindig vannak problémák
- Több régi alkalmazás csak X11-ben működik megbízhatóan
Miért baj, ha valaki alternatívát kínál?
Az XLibre nem akarja lecserélni a Waylandet, hanem lehetőséget nyújtana azoknak, akik:
- régi szoftverekre támaszkodnak
- nem bíznak a Wayland stabilitásában
- hardverük nem támogatja jól az új rendszert
A gond, hogy az XLibre projektet elutasítják nem azért, mert rossz, hanem mert “rossz a fejlesztője” vagy “nem illik a jelenlegi trendbe”.
⚖️ A választás szabadsága – csak elméletben?
A Linux világában a választás szabadságát gyakran hangoztatják. Mégis, amikor egy projekt nem illeszkedik az aktuális narratívába, gyorsan marginalizálják.
„A nyílt forráskód nem csak kód – közösség is. De ha a közösség elutasít mindenkit, aki kilóg a sorból, akkor az ‘open’ csak szó marad.” – vonhatjuk le a tanulságot
Hová tart az XLibre?
A projekt jelenleg béta állapotban van, és más disztribúciók – például Debian, openSUSE vagy Arch – egyelőre kivárnak. Ha stabil verziót tudnak produkálni, és valódi igény mutatkozik rá, lehet esélye a beépülésre.
Összefoglalás: szabadság, vagy előírt jövőkép?
Az XLibre ügy egyértelműen megmutatta, hogy a nyílt forráskódú ökoszisztéma sem mentes az emberi gyarlóságoktól: személyes ellentétek, cégérdekek, politikai játszmák befolyásolják a technikai döntéseket.
A kérdés már nem is az, hogy XLibre jó-e, hanem az, hogy egyáltalán esélyt kap-e bizonyítani.
És ez sokat elmond a mai Linux világ szabadságfelfogásáról.
