#1 Én azért nüansznyi eltérésekbe belefutok, amik ha nekem nem is okoznak gondot, azoknak, kik gépeit menedzselem viszont igen, még LMDE és Ubuntu alapú disztrók között is. Ahogy Clem megfogalmazta, egyik blogjánál egy hozzászólásban, vannak bugok a Debianban, amit Ubuntuban nincsenek, mert kijavították, és fordítva is igaz, Ubuntuban is vannak bugok, amik Debianban meg nincsenek, nem tudna egyértelmű állást foglalni a kettő között.

Ami LMDE alatt nagyon hiányzik egyes esetekben, hogy nincs grafikus szoftverforrások (vagy már van?), annak karbantartási lehetőségeivel. Persze, terminálból is megoldható mindez. A másik ami régebben némely esetben fájt, hogy nincs ppa, de ez talán a Flatpak térnyerésével talán kisebb gond.

Ubuntu azért elég sok drivert beleépít még a rendszerbe, én főleg szkennerek esetében találtam ezt jónak. LMDE alatt Sane csomaggal kell bűvészkedni, megoldható, de Ubuntu alapú Mint alatt csak csatlakoztatni kell, és működik.

Még nem tudom kernel tekintetében hogy viszonyul az LMDE az újabb kernelekhez, fel lehet-e rakni 6.2-est pl.?

(Régebbiek esetében e tekintetben is maradi volt) 

Természetesen csak a MINT!!!!

 

No de a fanboyságot elfelejtve:
Ha nem minteznék akkor talán a Debian vagy a Manjaro lenne a választott. Tudom ez két nagy tábor egyike, illetve a Debian esetében az LMDE végülis majdnem az.

Őszintén szólva a különböző disztrók között én nem igazán tartom hatalmasnak a különbséget, mivel csomagkezelőt, vagy asztali környezetet disztrón belül is válthat az ember, amelyek jelentős részben meghatároznak egy kiadást.
Tudom túlzottan egyszerűsítek, de mivel kb. minden arcra szabható a Linuxon belül ezért egy ponton túl szerintem már nem számít a disztribúció.
A Mintet én azért választottam, mert az out of the box élmény számomra ennél a legjobb. Szeretek mókolni a rendszerrel de annyira már nem hogy egy asztali környezetet vagy csomagkezelőt is nulláról be kelljen állítanom.